2026. január 31-én mutatták be Somogyi Tibor A táska egy állat című, a Napkút Kiadó gondozásában megjelent novelláskötetét a hangulatos Buda Collection antikvárium és kulturális térben. A szerzővel Hegymegi Flóra költő beszélgetett az írás folyamatának kialakulásáról, a kötet stílusáról, valamint a szójátékok és viccek helytállóságáról az egyes novellákban.
A kötetbemutató elején Hegymegi Flóra arról kérdezte Somogyi Tibort, hogyan kezdődött nála az írás, mire a szerző elmondta, hogy általános iskolás korában a fogalmazásírás megszállottja volt. Ezek a gyerekkori szövegek egymás folytatásai, nem pedig teljesen különálló darabok voltak, idővel mégis átláthatatlannak bizonyultak terjedelem és tartalom tekintetében egyaránt. „Volt már bennük vagy ötven ember és százötven macska” – jegyezte meg Somogyi, majd olyan egyetemi irodalmi körökről beszélt, amelyekre fiatal felnőttként vitte az írásait, és az ott kapott visszajelzések alapján javította azokat.
Bár a szerző macskás férfinak gondolja magát, a kötetben számos egyéb állat is megjelenik a nyulaktól kezdve a mókusokon át a kolibrikig.
Hegymegi ezek után a novellák stílusáról és a szerzőt érő irodalmi hatásokról kérdezett, mire Somogyi abszurdba hajlónak nevezte a kötetet, amelyben rengeteg csavar és paródia érvényesül. A továbbiakban olyan 20. századi és kortárs szerzőket említett, mint Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Örkény István, Romhányi József, Lázár Ervin és Háy János, akik stílus és tartalom szempontjából egyaránt inspirálták a novellák megírása során.
A műnemek közötti átjárást illetően Somogyi elárulta, hogy a kötet több darabja drámaként született meg, illetve olyan novellái is vannak, amelyeket később színpadi előadásként adaptált, emellett pedig a slam poetry sem áll távol tőle.
„Szerintem igenis lehet szépirodalom az, ami humoros. A humor az életünk része” – állította a szerző,
Karinthy munkásságát emelve ki újból, amikor Hegymegi arról kérdezte, hogyan viszonyul az irodalmi kánonhoz. A továbbiakban Somogyi arról számolt be, miként olvasztja egybe történelem- és magyartanárként, illetve drámapedagógusként alkotói munkásságában a novella, a dráma és a slam különböző szegmenseit és színtereit: „Amikor elkezdtem írni, a slam poetry annyira még nem is futott be. Debrecenben mi szerveztük az irodalmi körünkkel az első ilyen versenyt, és akkor adta magát, hogy elkezdjek slamet írni. Különben is, a slamben még inkább lehet nyelvi leleményekkel élni, mint például egy novellában. Mivel korábban játszottam színházban, adódott az is, hogy drámát írjak, ami egyébként könnyebben is megy.” Ezt követően felolvasta Az irodalomkocsma című szövegét, amelyben az elbeszélő arra a következtetésre jut, hogy „[a]z irodalom részegítő hatása létezik. Léteznie kell”. Hegymegi kiemelte, hogy
A táska egy állat sok esetben szenvedő karaktereinek fő konfliktusa az egyedüllét és a társaság szétfeszítő pólusából eredeztethető,
mire Somogyi megosztotta a közönséggel, hogy a legtöbb ehhez kötődő feszültséget személyes szituációkból ülteti át szüzsék gyanánt. A szójátékokkal teletűzdelt A bűnmókus nyolcadik napja című szöveg felolvasása után a Fázós nyuszik című novella következett, amelyben az óvó anyai cenzúra szellemesen érvényesül a kamaszfiú által vásárolt felnőtt magazin lapjain. Az újságárusok abszolút hatalma, majd a kék golyóstollal készített tintaruhák izgalmasan és fordulatosan szervezik a novella mondanivalóját –
megmosolyogtatnak, miközben el is gondolkodtatnak bizonyos társadalmi konstrukciókon.
Hegymegi hangsúlyozta, hogy A táska egy állat szövegei nem minden esetben maradnak politikailag korrektek, sokszor viszont az egyes darabok által megteremtett világok éppen ezt a kiforgató és polgárpukkasztó hangvételt követelik meg.
Ezek után megkérte Somogyit, hogy olvassa fel a Fülpamacs című novellát, amelyet személyesen a legbotrányosabb darabnak tart a kötetből. Amint a szövegből kiderül, Csabi, a főhős idomulni próbál a legújabb divathoz, a fülszőrnövesztéshez, amelyet végül kizárólag mesterséges beavatkozás révén, magas áron sikerül megvalósítania, azonban sajnos amilyen hirtelen állt be ez a trend, olyan hamar köddé is foszlott, így a novella végén az olvasók Csabi tragikomikus lépéshátrányán tetszés szerint szörnyülködhetnek vagy derülhetnek. „Az elengedés nem nagyon működik a kötet szereplőinél” – állapította meg Hegymegi a későbbiekben, és
a Lomtalanítás, illetve az Egy gondolat című szövegekre utalt, amelyekben a tárgyakhoz fűződő emlékek megbénítják a hősöket.
Somogyi szerint nagyon egyszerű ennek a problémának a miértjére választ találni, hiszen a tárgyak és a hozzájuk kötődő emlékek mind szerves alkotóelemei az énünknek, így a tőlük való elszakadás nehéz és fájdalmas folyamat, rosszabb esetben egyenesen lehetetlen. A beszélgetés zárlatához közeledve Hegymegi megkérdezte a szerzőtől, hogy sikerült-e útjára bocsátania a kötetet, mire Somogyi igenlően válaszolt, beavatva abba, hogy
A táska egy állat darabjait egy több mint kilencven novellából álló korpuszból válogatták össze,
a soron következő kötete pedig nagyrészt ugyanebből az anyagból fog meríteni. Azt is megosztotta az érdeklődőkkel, hogy az új könyvben többek között egy novellaciklussal találkozhatnak majd az olvasók, amelyben egy író, Király István ellen fordulnak alkotói munkájának szüleményei, szabadon kószáló textuális lényekké válva. A stílusa természetesen ennek a kötetnek is groteszk és humoros lesz, így pedig A táska egy állat meghosszabbításaként is érdemes lehet majd olvasni. Ebből az anyagból adott ízelítőt az Unikornis az utcasarkon című novella, amely után Hegymegi megnyitotta a beszélgetést a közönség felé.
A résztvevők többek között arra voltak kíváncsiak, mennyire tudatos Somogyi részéről a klisék kiforgatása és az az áthallásokra építkező irónia, amely a szövegeit szervezi. A szerző elmondása szerint ez többnyire tudatos vállalkozás volt a részéről, ellenben
akadnak olyan fordulatok is a kötetben, amelyek felhangjaira csak utólag hívták fel a figyelmét.
Az írói rutinját illetően elárulta, hogy a legfontosabb számára az, hogy fejben összeálljon egy absztrakt váz, amelyet aztán terhelhet és díszíthet csavarokkal, részletekkel. A műfajok közötti kötődéssel kapcsolatban arról beszélt, hogy egy slambe sokkal szabadabban képes beépíteni egy-egy szójátékot vagy bárminemű komikumot, ellenben úgy érzi, hogy a novellák esetében jóval kötöttebb, mit és hogyan írhat meg. Somogyi
azt is kiemelte, mennyire eltérő a „szavatossága” a különböző műfajokban megjelenő politikai utalásoknak:
bár a slamekben elmondása szerint jóval könnyebben képes kiélni a nyelvi fantáziáit, a bennük megjelenített politikai tartalmak jóval hamarabb aktualitásukat és relevanciájukat vesztik a novellákban megfogalmazott kiszólásokkal szemben. Somogyi Tibor elszabadult textuális lényeitől hemzsegett a Buda Collection, amelyeknek sikerült feloldaniuk a hangulatot, derűt csempészve a hideg januári estébe. A beszélgetés végén az érdeklődők a helyszínen megvásárolhatták a novelláskötetet, amelyet a szerző dedikált is.
Somogyi Tibor: A táska egy állat, Budapest, Buda Collection, 2026. január 31.
A borítófotót Macsi Violetta készítette.
